Kedves Dorottya!

Köszönöm a reakciód, mely félreolvasatoktól és kiforgatásoktól terhelt ugyan, de örömmel válaszolok rá, hiszen ez egy jó alkalom, hogy egy kicsit elpolemizálgassunk azon, vajon miről is szól a „nőnap”.

Dorottya kedves, nagyon sajnálom azokat a nőket, akik felé az egyetlen gavallér gesztus egész évben az, ha férfiak - engedve a társadalmi nyomásnak - kelletlenül vesznek egy virágot, nehogy szó érje házuk elejét. Nekem ugyan nem fáj, de annak a nőnek, akit ezen a napon csupán egy vörös konszenzus miatti erőszakolt ünnepen ér boldogság, annak a többi nap valószínűleg igencsak fájhat.

Nos folytassuk Dorottya, kérem! „Férfitársadalom”? Szép kis harmadik hullámos feminizmus, gyönyörű, mondvacsinált ellentétekre alapozott identitáspolitizálás, szép kifutása ez a kulturális háborúnak. Ugyanis ilyen, hogy „férfitársadalom”, nem létezik. Olyan van, hogy társadalom, melyet mindannyian alkotunk és küzdünk s teszünk érte.

Kedves Dorottya! Nem csak erről posztolok, ez a napi jópár megosztásom egyike volt, de örülök, hogy sikerült csupán ezt meglátni. Semmi gond, nézzük még hol hibázik ez az egész: a férfiak napján pontosan egy ugyanilyen posztot fogok kitenni, mer arról is úgy gondolom, hogy engem ne ünnepeljen senki ezért.

A történelemórák mulasztása is felróttatik, holott egy végtelen egyszerű kereséssel az ember azonnal ráakadhat e "jeles nap" történetére. Rosa Luxemburg (többek között A Die Rote Fahne alapítója) és Clara Zetkin volt a főkolomposa ennek az „ünnepnek”, akik szociáldemokraták voltak, sőt, Clara később kommunista is lett. Már pardon, de élből megkérdőjelezek bármit, ami a kommunisták szerint jó, hiszen másról sem szól Marx óta a létük, mint generálnak egy problémát, mely létezéséről meggyőznek egy adott néptömeget és ezen ügyeket „felkarolva” jutnak hatalomra.

Nos, a nemzetközi nőnap egy ilyen átpolitizálás eredménye. Ne haragudj Dorottya, de nekem az év 365 napja a nőké, minden tiszteletemmel és megbecsülésemmel. A nőnap pontosan olyan ránk erőltetett ünnep, mint a Valentin-nap. Nekem az is inkább Szent Bálintról szól, ha nem sért meg kedves, és nem a virágosok nyomásgyakorlásáról.

Szóval kedves Dorottya! A halálos vírustól való rettegés, a munkanélküliség növekedésének populista demagógiája és a gyűrűző válság húsbavágó valóságának taglalása mellett bocsáss meg nekem, hogy a mindenkori forradalmi törekvésekről igyekszem a leplet lerántani, mert ezek társadalmunkat csak mételyezik. Örvendjünk annak, hogy mindannyiunkat ugyanazon jogok illetnek meg és munkálkodjunk egy olyan jövőn, melyben a kommunista eszmék és maradványaik már semmilyen téren nem lesznek jelen. Én legalábbis folytatom ezt.

Maradok tisztelettel és köszönve válaszod,
Bódi Ábel