Szobota Zoltán Mandineren megjelent írására reagált Czopf Áron, s azon felül hogy teológiai szempontból helytálló a megállapítása és Szobotának nincs igaza a megbocsátás mögé befúrt humanizmussal, a Hamaszosok tette messze túl van az emberi kéz által végrehajtható gonoszságon, hát még a bűnön.

A palesztin terroristák tettei, ahol nőket rabolnak el és erőszakolnak meg, csecsemőket fejeznek le, vagy a saját kórházaikat lövik szét, egyáltalán nem a romlott emberi természet megnyilvánulásai, hanem annak következményéé. Szobota ott téved, hogy emiatt kiemeli őket az emberi nemből. Ezzel szemben Czopf azt fogalmazza meg, hogy magának az embernek az utolsó pillanatig jár a bűnbocsánat, ahogy a jobb latornak, sőt, a kereszt alatt még annak a centurionak is, aki alig pár órával korábban maga is részt vett a Megváltó kivégzésében. Tehát ilyenformán az a hamaszos is ember, aki a legbarbáribb mészárlásban vesz részt. A kárhozat senkit nem érhet el ebben az életben, ugyanakkor keresztényként nem tagadhatjuk el a gonosz jelenlétét ebben a munkás világban.

Az ember, habár Isten teremtménye, s így közvetlen kapcsolatban áll vele, ő maga ellökheti magát a megváltás végtelen kegyelmétől. Kényére kedvére teheti ki magát különféle bűnöknek, „adhatja el” a lelkét a gonosznak és állhat az istentelenség szolgálatába. Ettől még nem szűnik meg embernek lenni, de a kapcsolata a forrással megszűnik, amit csak erős akarattal állíthat helyre (persze ezt még az utolsó pillanatban is).A gonosz körüljár a világban és vadászik ezekre az lelkekre, s könnyen talál lakást bennük. Egyes katolikus gondolkodók szerint például Mohamed maga is egy megszállott ember volt, hiszen ahogy leírja a látomásait és azt, ahogy az „angyallal” találkozott, azt démoni befolyás alatt létő embereknél figyelték meg. Ez később a Korán azon részeiben is tetten érhető, ahol a hitetlenek torkát elvágandó buzdítja igazhitű híveit Allah. Ennél kézzelfoghatóbb bizonyságként áll előttünk az, hogy míg Mohamednek a karjda maradt ránk, addig Krisztustól „csak” a bűnbocsánat. Míg Mohamed a hitetlenek mészárlásában érdekelt, addig Jézus a kegyelemben. Feltételezhetjük tehát, hogy Mohamed kapcsolata Istennel igencsak csorba volt és a ténykedéséből csak és kizárólag a gonosz profitált.

De mi a helyzet akkor a hamaszosokkal? Ki követte el a csecsemők lefejezését, ki a felelős? Természetesen az a „bátor harcos”, aki a kezében a kést fogta és megtette. Nem más fog – bűnbánat nélkül – elkárhozni, csak ő. De tényleg képes az ember egyedül, tudatának teljes birtoklásában megtenni ilyen cselekményt? Nem a széplelkűség és a humanista gondolat mondatja velem azt, hogy nem, hanem az, hogy az Isten gyermekében nem indul fel az ártatlanság abszolútuma, azaz a csecsemő elleni gyilkos vágy. A bűntelen (az áteredő bűnön kívül), lélekkel bíró gyermek, aki nemcsak a gyilkosának nem ártott, de képtelen bárki ártására lenni, a földön észlelhető egyik legnagyobb tisztaság (gondoljunk csak az aprószentekre, akik a megváltásig sem voltak a pokolban). Oly haragra, amely lefejezésben vagy agyonlövésben manifesztálódik, nem gyúl az ártatlan ellen az, akiben munkálkodik a Szentlélek.

A terroristák, akik elkövették ezeket az embertelen bűnöket, emberek voltak. Már, ha a rendszertani besorolásukat nézzük, azaz Homo sapiens voltukat nem tagadjuk el, sőt azt sem, hogy lélekkel is rendelkeznek, tehát nem állatok. De az Isten felé húzó emberben még ha fertelmes bűnöket is követ el, akár meg is átalkodik egyben, a gyermekekre, mint a már említett abszolút ártatlan létezőre nem tud fegyvert fogni. Aki ezt mégis képes megtenni, arról joggal feltételezhetjük, hogy nem ura önmagának, hanem erőt vettek rajta a pokol kapui. Így azt a következtetést, hogy ugyanolyan emberek volnának mint mi – tehát cselekedeteiknek teljes tudatában lévők –, kénytelen vagyok visszautasítani. Gonosz által meg nem szállott, épelméjű ember ilyet nem tesz. A bűnbocsánat nekik is kész, de a kárhozat – jelen állás szerint – már itt utolérte őket. Júdás is az abszolút ártatlan ellen tört és róla tudjuk, hogy a pokolra került.

A terrorista bűne az volt, hogy nem Istent választotta, de a bűnteleneket csak a gonosz valamiféle földön és emberen túli alakzata képes mészárolni.