A vita műfaját valami olyan furcsa és hatalmas tisztelet övezi, mintha ez lenne a párbeszédek netovábbja, főleg a politikában. Érdemes azonban egy kicsit a mélyére ásnunk, hogy ki, miért és kit akar meggyőzni, főleg, miről egy-egy ilyen verbális csetepaté során.
A minap Békés Márton bement druszájához, Gulyás Mártonhoz a Partizán műsorába.
Régóta érett már ez a beszélgetés, hiszen évek óta emlegette már az ifjú marxista agitátor Békés nevét, mint olyan ember, aki ebben a „megátalkodott” rendszerben valódi ideológus. Ez a műsor nem is igazán vita volt, hanem egyfajta interjú, de kristálytisztán látszott a két világfelfogás közti különbség. Gulyás, a nemzetközi globalista elit neveltje, a társadalmi ügyek nagy élharcosa, a Partizán nevű szélsőbaloldali médiaplatform feje, vele szemben pedig Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője, a magyar szuverenista gondolat és a nemzeti kulturális hegemónia prókátora, aki úgy ismeri a baloldali gondolkodókat, mint amennyire talán még maga Gulyás Márton sem.
Az ilyen beszélgetéseknek látszólag semmi értelme, hiszen senki nem győzetik meg, ellenben a hihetetlen baloldali-liberális online médiatúlsúlyban végre megjelenhetett egy olyan szereplő tőlünk, aki képes felvenni a kesztyűt, felkészült, kameraképes és lelket önt azokba, akik már-már apatikus állapotba kerülve inkább a négy fal között tartják honszerető gondolataikat. Békés Márton bemutatta, hogy nem kell félnünk a magyarországi baloldaltól, hiába vannak ott is rendkívül felkészült előadók, riporterek (még ha politikusok nem is), ezek az emberek nem sérthetetlenek, hiába áll mögöttük a nemzetközi globalista tőke minden erőforrása. Olvassunk tehát, tanuljunk, legyünk felkészültek, mert a következő négy évben az újabb kétharmadtól vérszemet kapva megkettőzött erővel igyekeznek majd nemzeti identitásunkat lerombolni, és Magyarországot is ugyanabba az instabil állapotba lökni, mint ahol most a nyugati hatalmak tartanak – és csak rajtunk múlik, hogy sikerülni fog-e nekik. Az eredeti írás a Magyar Nemzeten jelent meg.
