Magyar emberként sosem értettem, hogy miért kell ünnepelnünk azt, hogy egy senkiházi, árvák pénzét is meglopó "ügyvéd" vérontásba taszította a jogos követelésekkel előálló nemzetet. Minden nemzetnek ugyanis joga van az önrendelkezéshez, a szabadsághoz, de nem polgárháború árán. Március 15-én még mindenki reményekkel eltelve nézett Bécs felé, amely engedni látszott, s még Széchenyi is bizakodott.

Aztán jöttek a francia forradalomhoz hasonlatos lincselések, a király trónfosztása, a katolikus templomok felégetése és magyar ontotta magyarnak vérét. Ne feledjük, hogy a Pilvaxban előszeretettel forogtak a "Nagy Francia Forradalmat" dicsőítő pamfletek, és csodára nyílt szemmel tekintettek Párizsra. Nem volt bűntelen az uralkodóház, és pusztuláshoz vezetett a rengeteg felhalmozott keserűség és gyűlölség, amit a "Táncsicsok" vérfürdőbe csatornáztak, holott építő munkával hamarabb is megtörténhetett volna az 1867-től 1916-ig tartó gazdasági és kulturális csoda.

Aki meg akarja érteni a monarchia leglényegét, az tüstént üljön vonatra és látogasson el a bécsi Hadtörténetibe, valamint - ha jól emlékszem a Donau Towerben van - arra a kiállításra, ahol Bécs és Budapest párhuzamos fejlődése látható és az is, hogy a 19. század végére Budapest mind a kulturális térben, mind gazdaságilag messze Bécs előtt járt. Ez történhetett volna meg 20 évvel hamarabb,

ha 171 évvel ezelőtt inkább hallgatnak Széchenyire

és reformot vesznek a forradalom helyett. Istennek legyen hála, hogy nem győzött a forradalom és nem lett a soviniszta Kossuthból kormányzó (mert ő nagy buzgósággal vágta azokat a sebeket a nemzeti kisebbségeinken, amik Trianonig nem forrtak be aztán) és hogy volt Andrássynk, Deákunk és a többi valóban nagy magyar, aki nem engedte Közép-Európa többi, kisebb nemzetének sorsára jutni a magyarságot.

"Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen." gróf Széchenyi István