A fényestekintetű padisah ismét meglátogatja hű vazallusát, a magyar rendek kerösztyén urát, hazánk szabadságának Rákóczi óta legfényesebben viruló élharcosát, Orbán Viktor vezérlőfejedelmet.

Nem lenne ezzel semmi baj, hiszen az ország geopolitikai helyzete megkívánja, hogy ne legyen haragosunk sem a szultán, sem a cár, de még a “német-párizsi” császárnő sem, így igazán érthető, ha az ország érdekei szerint játszunk hármasügynököt, csak hogy mi húzzunk hasznot belőle. Nem volt ez sosem másként, így gondolta sok erdélyi fejedelem (tisztelet a kevés kivételnek, akik Erdélyország virágoztatásán és nem sarcoltatásán dolgoztak), csak aztán a török sosem volt olyan barát, mint amilyennek mutatkozott és néha egy kicsit kifosztott minket, vagy a Jedikulába küldte a fél ország vezetését.

A Jedikula ma már nem fenyeget, a török sem tör már haddal ránk, de azért mégiscsak érdemes meglátni, hogy kit fogad a mi jó atyánk:

• Erdogan mióta “megválasztották”, azóta bontja le az ún. demokráciát Törökországban és erőst centralizálja az országát (szemet hunyunk, mert ez belpolitika).
• Erdogan példaként tekint a szulejmáni terjeszkedésre, az oszmán birodalom eszményére és ennek minden – ránk nézve – rút hozadékára.
• Erdogan európai frontja nem más, mint a már Európába vándorolt törökök és generálisai az őket politikailag is kondícionáló, Törökországban képzett imámok. Ne felejtsük, el, hogy Erdogan többször erőst kampányolt Európában, Európa ellen.
• Itthon nincs jelentős török kisebbség, így hát megúsztuk? Nem. Erdogan Budapestre akart nagymecsetet építeni – kinek is, ha megvéd minket a kormány? - ami aztán hála legyen a magasságban Krisztusnak, befuccsolt.
• Ezzel nem ér véget a felsorolás: Erdogan megnyitotta az egyik legészakibb iszlamista zarándokhelyet, a Gül Baba türbét. Az nem egy szépemlékű műemlék: Gül Baba egy harcos dervis volt, aki Buda elestekor is jelen volt, Nagy Szulejmán szultán igen kedvelte.
• És még mindig nincs vége: Erdogan a MAARIF alapítványon keresztül folytatja hódító útját és Ferencvárosban nemsokára megnyílik az iskolájuk. Ismétlem: kinek is, ha a kormány megvéd minket?

Ami pedig szinte hátborzongató, hogy mindehhez pártunk és kormányunk messzemenőkig asszisztál. Habár azóta “meggondolták magukat”, elsőként a magyar kormány vétózta meg, hogy Törökország Szíria elleni akcióját megszállásnak minősítve elmarasztalja az Európai Unió. A kurd helyzet egyébként álságos, engem a leginkább az zavar, hogy ismert terroristákkal karöltve bolygatja Erdogan ismét a pacifikálódó Szíriát, amely megint egy 2015-öt eredményezhet. Ezt pedig tudja a bősz szultán és erőst fenyegeti a milliónyi “menekülttel” Európát, amely mint gyenge és béna, ellustult nagysasszony híven engedelmeskedik a török kényének kedvének.

Erdogan November 7-én hazánkba látogat. Lesznek tüntetések, de ne essetek áldozatául, ezeket a Vajnai féle szélsőbalos kommunisták szervezik. Álljatok ellen mindkettőnek, a töröknek és a pogánynak is: emeljétek fel a hangotokat, vigyétek hírét a szultán hódításának és a ti morajlásotok késztesse a kormányt erényesebb vezetésre!