Amikor alig egy éve kiderült, hogy Joe Biden lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke, elsőre nem akartam elhinni, hogy mi történt. A kampányt a végéig kiemelt figyelemmel követtem, hiszen rengeteg múlt rajta: marad-e az USA a Trump által kijelölt béketeremtés és hazafiság útján, vagy újra előtör a demokrata vérszomj?
Hogy melyik történt/történik, arra mindenki megtalálja a választ, ha szétnéz a külpolitika rovatban. Jelen témánk azonban még a választásokat megelőző kampányban keresendő. Joe Biden olyan dolgokat művelt, amik miatt épeszű ember nem szavazhatott rá – végülis így is kérdéses a választások végkimenetelének szabályossága, de erről már sokat írtunk.
Ha emlékszünk még, például a Despacito dalt játszotta le latin-amerikai közönségének a telefonjáról (!), de többször elfelejtette a beszédeit, elaludt tárgyalás közben, vagy az újságírókkal perlekedett. Nem ismerős főleg az utóbbi?
Biden, mióta a NATO legerősebb hadseregével rendelkező ország első embere, még sajnos mindig nem jött rá, hogy hol is van és ki is ő. Kijelentései, összefüggéstelen mondatai ezen pedig nem segítenek, ez jól látható a közvélemény-kutatásokból. Azonban sajnos megtörtént az elképzelhetetlen, visszacsinálni nem lehet, ez ennyi volt. Kár rajta keseregni, bő két és fél múlva jön a következő amerikai elnökválasztás.
Rajtunk múlik, hogy élünk-e a jogunkkal, hogy megvédjük az országot a tébolyult, céltalan, szélkakas-forma szerencselovagoktól, vagy a kényelmünket, a hamis biztonságérzetünket, az esetleges személyes sértettségünket félretéve józanul és felelősen a nemzet szabadsága és szuverenitása mellett voksolunk. Az írás a Magyar Nemzet online felületén jelent meg.
